Tekintsük át, miért volt régebben kevesebb problémánk a penészesedéssel, és miért van most, miután jól leszigeteltük a lakást. Áttekintjük, mennyi pára keletkezik egy átlagos háztartásban, és kicsit beszélünk a hőhídról és a harmatpontról is, hogy megértsük, honnan lesz az a sok pára és hogyan csapódhat ki a falakon!

A legnagyobb költség egy háztartásban általában a fűtési számla, a gázszámla. Ezért igyekszünk jól leszigetelni a házat, kicserélni a régi nyílászárókat. Ez így rendben is van.

DE! A jól leszigetelt lakás nemcsak a meleget nem engedi ki, hanem lezárja a szellőzést is! Hamar elhasználódik a levegő, különösen, ha a család otthon van, főznek, mosnak, fürdenek. Nem is gondolná, mennyi párát termelünk a mindennapi életünk során. Az ideális relatív páratartalom 40-55% körül van. Ehhez képest nem ritka a 80-85% is, amivel találkoztunk.

A fő gond: megszűnt a légmozgás. Nem „húz” már az ajtó és ablak, mert nincsenek pici rések (mint régen, amikor “még a függöny is lebegett rendesen…”). Nem is hinnénk el, de ezek a kicsi rések nagyon hasznosak voltak, mert folyamatosan “átszellőztették” a lakást, így a párás levegő folyamatosan el tudott távozni, a páratartalom nem tudott a kritikus szint fölé emelkedni, ezért nem tudtak megtelepedni a penészgomba spórák sem. Nem volt penész, igaz, a fűtési számla jóval magasabb volt, ezért aztán úgy döntöttünk: nem akarjuk kiengedni a meleget!!! Az egyébként nagyon is fontos energiatudatos szemléletmód sajnos inkább ront a helyzeten akkor, ha valaki nem látja maga előtt az egész képet – azaz nem gondol a szellőzésre. A helyzet az, hogy a jól leszigetelt lakásban általában alacsonyabb hőmérsékletet állítunk be, ha nem vagyunk otthon, nem fűtünk – ezért falak hidegek maradnak.

Most nézzük meg, mennyi pára keletkezik egy átlagos háztartásban!

Meg fog lepődni (és megérti, miért nem elég hatékonyak a párátlanító készülékek!)Jelentős páraképződésel jár a zuhanyozás, a főzés, a mosogatás, a felmosás; párát termelnek a növények és az emberek is – egy ember például körülbelül 3 liternyit egy nap. A falak felveszik a belül képződött felesleget, nem megfelelően vízszigetelt házakban felszivároghat a talajnedvesség, a réseken pedig átjut a külső nedvesség. A nedves falak lehűlnek, hőszigetelő képességük pedig jelentősen romlik. A hidegebb felületeken lecsapódik a pára, ami a falak penészesedését okozza.

Egy érdekes felmérés (forrás: HKL Online) azt mutatja, mennyi víz (vízgőz) szabadul fel egy normál lakásban egy nap alatt (100-140 m2-es lakást feltételezünk, 4 tagú családdal).

• 4 ember, 12 órai pihenés: 1,92 liter/nap,
• 4 ember, 3 órai otthoni munka: 2,16 liter/nap,
• 15 cserép virág: 3,6 liter/nap,
• 3 órai főzés, felmosás: 3 liter/nap,
• 0,5 óra mosógéphasználat: 0,15 l/nap,
• 4×15 perc mosdás, tusolás: 2,6 liter/nap,
• 1000 cm2 szabad vízfelület (bűzelzárók, virágkaspó stb.): 0,48 liter/nap,
• egyéb forrás, pl. vizes esőkabát: 0,2 liter/nap,
• összesen: 14,11 liter/nap !

A levegőnek is van saját páratartalma és a hőmérsékletétől függ, hogy mennyit képes felvenni. A relatív páratartalom azt jelenti, hogy egy adott hőmérsékleten a levegő mennyi vizet tartalmaz ahhoz képest, amennyit maximálisan képes felvenni egy adott hőfokon. Ezért is van jelentősége a hőmérsékletnek, ugyanis minél melegebb a levegő, annál magasabb lehet a víztartalma ( gr / m³ ) is. Az alábbi táblázat ennek megértésében segít:

A nedvesség jelenléte a gombásodás szükséges feltétele, mivel a gombák tápanyagot csak vízben oldott állapotban tudnak felvenni. A levegőben mindig találhatók olyan szaporodásra képes penészgomba elemek, amelyek számára az adott hőmérséklet- és fényviszonyok megfelelőek.

Még egy fontos kérdést kell szeretnénk tisztázni. Hol csapódhat ki a pára? Itt a hőhíd fogalmát kell kicsit körbejárnunk.

A hőhíd a ház szerkezetének egy olyan felülete, amely jobban vezeti a hőt, mint a többi felület! Ilyen felület pl. a beton áthidaló vagy koszorú a mennyezet alatt. A tégla vagy Ytong sokkal kisebb hővezetési tényezővel rendelkezik, mint a beton. A hőáram minden esetben a melegtől a hideg felé halad – azaz belülről kifelé “szökik a meleg”. Azt, hogy az adott szerkezet hőhidas-e, onnan lehet tudni, hogy lényegesen hidegebb a tapintása, azaz a belső felületi hőmérséklete alacsonyabb, mint a szerkezet többi részének. A hőhíd-problémák télen jelentkeznek, hiszen annál intenzívebb a hőhíd, minél nagyobb a külső és belső hőmérséklet közötti különbség.

Ugyanakkor fontos tudni, hogy a hőhíd önmagában nem produkál minden esetben penészes tüneteket. Egy szobában általában 20°C és 55-65 %-os páratartalom az ideális (ez 20 foknál kb. 8,5 gramm nedvességet jelent légköbméterenként). Ilyen körülmények között a pára egy 12-13°C hőmérsékletű szerkezeten már kicsapódik, gondoljunk csak a hűtőből kivett üvegekre. Egy jól szigetelt falszerkezet belső felületi hőmérséklete 17-18°C körül van, egy olyan falszerkezeté viszont, ami hőhidas vagy rosszul hőszigetelt, csupán 13°C. Ezen a hőmérsékleten a levegő páratartalma már kicsapódik. A probléma pedig csak fokozódik, ha a légcsere nem megfelelő, vagyis nem szellőzik eleget a helyiség, nő a páratartalom, ezzel együtt pedig nő a harmatpont, vagyis az a hőmérséklet, ahol vízként kicsapódik a levegő páratartalma. Azokon a helyeken, ahol a levegő mozgása alacsonyabb, például a szekrények, ágyak mellett, ott a probléma hamarabb jelentkezhet és a hatása is intenzívebb.

A tünetek eltérőek lehetnek, de minden esetben rendkívül károsak. Megjelenhet fekete, összefüggő penész a falon, vagy megfigyelhető az úgynevezett “gyöngyöző fal”, de a bútorok penészesedése is kísérő jelenség lehet. A penészes foltok leggyakrabban a sarkokban, az ablakok fölött, az ablaknyílások belső oldalain, a mennyezet és a fal csatlakozásánál vagy a fal és a padló csatlakozásánál fordul elő, ami azt is mutatja, hogy itt vannak a hőhidak.

A jó szigeteléssel a korábban szigeteletlenül beépített áthidaló, vagy koszorú hőhíd hatása jelentősen csökkenthető.

Ha szeretné tudni, valóban káros-e az egészségünkre a nem megfelelő levegő, nézzen itt utána! Összegyűjtöttünk néhány ijesztő információt!